Bolond Mehmed
by Unknown · from Török népmesék
Adapted Version
Once there are two brothers. One is careful. One is Mehmed. Mehmed is a simple boy. They have one old ox. The ox is for Mehmed.
Mehmed walks with his old ox. He sees a big tree. He taps it with his stick. The tree opens up! Shiny gold falls out. So much gold!
Mehmed runs home. He shows his brother the gold. His brother is very surprised. "So much gold!" he says. They put the gold in bags. They move to a new place.
But Mehmed does silly things. His brother is tired of it. "Goodbye, Mehmed," he says. He goes his own way. Mehmed is alone now.
Mehmed tries to help people. He makes silly mistakes. People do not want his help. "Go away!" they say. Mehmed walks alone again.
Mehmed is very hungry now. He has no food at all. He finds one small bean. He wants to eat it so much.
Mehmed walks to a well. He drops his small bean in! "I want my bean back!" he says. He says it very loud. A kind Water Spirit comes up.
"What do you want?" she asks. "My small bean!" says Mehmed. The Water Spirit gives him a table. "Say 'Give me food, table!'" she says. Mehmed tries it. Food appears! So much good food! He shares with the village. But they take his table.
Mehmed goes back to the well. "I want my bean back!" he says. The Water Spirit comes up again. She gives him a small mill. "Turn it right for gold," she says. "Turn it left for silver." Mehmed is happy! But the villagers take his mill too.
Mehmed goes to the well again. "I want my bean back!" he says. The Water Spirit gives him two sticks. "Don't say 'Tap them, my sticks!'" she says.
Mehmed looks at the sticks. He says the words. The sticks gently tap him! "Oh!" says Mehmed. "Stop, my sticks!" The sticks stop. Now Mehmed knows how they work.
Mehmed calls all the villagers. They all come to see. "Tap them, my sticks!" says Mehmed. The sticks gently tap the villagers. "Oh! Oh! Stop!" they say. "Give back my table and mill," says Mehmed. The villagers bring back the table. They bring back the mill too. "Stop, my sticks!" All is good now.
Mehmed thanks the Water Spirit. He uses the gifts to help everyone. He finds his brother too. They live together again. They share everything. Mehmed can be smart and kind. He makes good things happen for everyone! He is a very good friend. It is a very good life for all.
Original Story
Bolond Mehmed.
Hol volt, hol nem volt, ha volt is, még akkor volt, a mikor még a teve csak hiradó volt, varangy-béka szárnyra kelt, egyre jártam, egyre keltem, hegyen, völgyön, sikon mentem, abban az időben, mondom, két testvér éldegélt együtt.
Az anyjukon meg a szegénységükön kívül, még nehány ökrük, marhájuk maradt volt az apjukról. Osztozkodó kedve támad egy nap a kisebbiknek, féleszű is volt az Istenadta, és azzal állít be a tesvéréhez: «Bátya, látod itt ezt a két istállót? az egyik újdonat új, a másik korhadt. Ereszszük neki jószágainkat, a melyik az újba megy, az legyen az enyém, a többi maradjon neked.»
«Nem úgy, Mehmed – mondja a nagyobbik – az legyen a tied, a melyik a régi istállóba megy.» Belenyugodott a féleszű Mehmed ebbe is.
Veszik még aznap a jószágot, biz az mind az új istállóba siet, csak egy tehetetlen vén ökör, az is, mert vak volt, talált a régi istállóba tévedni. Nem szól Mehmed semmit, fogja a vak ökröt, viszi a mezőre legelni; reggel mennek, este jönnek.
Egy nap, ép az útfélen történt, a szél úgy kezd nagy fát verdesni, hogy vastag ágai csak úgy nyöszörögtek belé. «Hej nyöszöri apó – kérdi a bolond a fától – nem láttad a bátyámat?» A fa, mintha nem is hallotta volna, tovább nyöszörög. Ismét kérdi Mehmed, ismét csak nyöszörgés.
Megbosszankodik erre a bolond, kapja a baltáját, a fába csapja, hát csak ugy dől ki a sok arany belőle. Kapja a fiu meglevő kis eszét, haza megy vele, kér a bátyjától még egy ökröt, hogy ő párjával akarja őket járomba fogni. Szekeret is talál, nehány üres zsákot is, a zsákokat megtölti földdel, elindul és meg se áll a fáig. A zsákokat kiüríti, a föld helyébe aranynyal tölti meg, és a mint estefelé haza kerül vele, hát csak elképed a bátyja a temérdek kincs láttára.
A fiu megint csak az osztozkodáson volt, szalad a szomszédékhoz egy vékáért, hogy mérnivalójuk akadt otthon. Kiváncsi a szomszéd, hogy vajjon mit is mérhetnek ezek a földhöz ragadtak. Fogja, beenyvezi a véka fenekét és ime amint kis időre hozza a bolond a vékát, ott egy odaragadt arany. Szalad a szomszéd, mondja egy másodiknak, szalad a második, mondja egy harmadiknak; nagy idő se kellett hozzá, apraja-nagyja tudja az aranyat.
Megszeppen az okosabbik testvér, hogy mi lesz ő velük, meg a sok aranynyal. Neki az ásónak, kapának, gödröt ásnak, beletemetik a sok kincset és még aznap este búcsú a kapufélfától.
Az úton eszébe jut a nagyobbiknak, hogy vajjon bolond eszével nem felejtette-é el az öcscse az ajtót bezárni. El biz a. Küldi sebtibe vissza, hogy tegye meg még egyszer az útat, ha úgy felejtette, és zárja be az ajtót, de jól. Haza megy a bolond és gondolja magában, hogy ha már egyszer itt van, az anyjáról se felejtkezik meg. Vesz egy nagy üst vizet, felforralja és úgy végig mossa vele az anyját, hogy egyet se szólt többé szegény feje. Aztán, mintha mindent helybe hagyott volna, egy seprővel oda támasztja az öreget a falhoz, az ajtót a vállára veszi és megy az erdőre a testvére után.
Látja a nagyobbik az ajtót, hallja a szegény anyja esetét, de akárhogy szidja, akárhogy mocskolja, még a bolondnak áll feljebb. Azért hozta magával az ajtót, hogy senki se tudjon bemenni rajta. Szeretne már a bolondtól szabadulni, gondolkozik, hogy mi módon, néz előre, néz hátra, ime három lovas vágtat az úton. Hamarjában mindketten egyet gondolnak, hátha őket keresik ezek az emberek, kapják, fel a fára bolondostúl, ajtóstúl. A három lovas ép ez alá a fa alá talált ledőlni, de hát kapóra jött az est, nem láttak, nem tudtak meg semmit.
A fán csak meg lett volna a két testvér békességesen, ha egyikőjük bolond nem lett volna. Olyan dolgokat kezdett Mehmedke művelni, hogy ezer szerencse, hogy életükbe nem került. Egy szó annyi mint száz, hullatja a fáról az áldást, le a lovasok fejére, de hát esőnek minek gondolták a sötétben. Egyszerre csak az is megesett, hogy csatt-patt, le az ajtó a fáról, egyenesen a három alvóra, «itt a világ vége, itt a világ vége,» úgy elszalad a három ember, hogy talán még máig sem állottak meg. Meg is elégelte a dolgot az okosabbik, odébb áll egy reggel, és marad az öcscse bolond magára.
Mit csináljon bolond Mehmed, fogja indul ő is világgá. Addig megy, addig éhezik, míg eljut egy faluba. Oda áll a dsámi (templom) kapujába, és bemenőtől, kijövőtől hol egy-két parát (pénzt), hol enni valót kap. Egy kurta kis ember jön ki a dsámiból, végignéz Mehmeden, és kérdi tőle, hogy nem állana-é be hozzá szolgának.
«Nem bánom – feleli Mehmed – de csak úgy, ha megfogadod, hogy semmiért se szabad egymásra megharagudnunk. Ha megharagszol, megöllek, ha én haragszom meg, te is megölhetsz engem.» Ritka volt abban a faluban a szolga, ráállott a kurta ember az egyességre.
Hogy kurtára szabjuk a dolgot, legelébb is azon kezdte a bolond, hogy a mi tyukja, juha csak volt a gazdájának, mind elpusztította a házból. «Haragszol tán mester?» kérdi a gazdájától. «Nem én, minek haragudnám», mondja a megszeppent gazda. Többet azonban nem biz rá semmit, hadd üljön otthon munka nélkül.
Felesége, gyereke volt a gazdának, ezekre kellett volna Mehmednek vigyázni. Ő dajkálgatta volna a kis gyereket, de bizony nem telt bele sok idő és elemésztette ostobaságával. Megijed az asszony, hogy elébb-utóbb még rákerül a sor, fogja, összebeszélnek az urával és megszöknek egy éjszaka a bolondtól. De meghallotta Mehmed a dolgot, belebútt a ládába és amikor kinyitják a másik faluban, ehol a bolond búvik ki belőle.
Megint összebeszél a gazda a feleségével, hogy az éjszaka a tó partjára mennek aludni. Mehmedet is magukkal viszik, a tó mellett vetnek neki ágyat, hogy ha majd elalszik, bedobják. Volt azonban annyi esze a bolondnak, hogy maga helyett az asszonyt ugrasztotta a tóba. «Haragszol tán mester?» – «Hogyne haragudnék te gézenguz, vagyonom elpusztítottad, gyerekem, feleségem megölted, koldussá tettél.» Veszi a bolond a gazdát, eszébe juttatja az egyességet és beledobja őt is a tóba.
Egymagára maradt Mehmed, megy ismét világgá. Megy az úton mendegél, édes kávét iddogál, rá csibukot sziddogál, hátra-hátra tekinget, csak bolhányit lépeget. Jártában-keltében, jöttében-mentében egy öt parás darabot (egy és ¼ kr.) talál, vesz érte leblebit (pergelt borsót), és amint kezdi szemenként rágicsálni, beleejt egy felet egy útszéli kútba.
Kezdi a bolond úgy, a hogy csak a torkán kifér: «a fél leblebimet akarom, a fél leblebimet akarom». A rémítő ordítozásra egy arab szellem (peri) száll fel a kútból, olyan nagy a két ajaka, hogy egyikével a földet, másikával az eget sepri.
«Mit akarsz?» kérdi Mehmedünktől. «A fél leblebimet akarom, a fél leblebimet akarom.»
Visszaszáll az arab a kútba, és amint ismét eléjön, kezében egy asztalka. Oda adja a bolondnak és azt mondja neki: «Ha megéhezel, csak annyit mondj, hogy adj enni asztalkám; ha pedig jól laktál, azt mondd, hogy elég már asztalkám.»
Veszi Mehmed az asztalt, megy vele egy faluba és amikor csak megéhezik, «adj enni asztalkám», annyi előtte a drága szép étel, hogy azt se tudja, melyikhez lásson elébb. No, gondolja magában a legény, hadd lássa e dolgot a falu népe is; szalad, hívja őket össze nagy vendégségre.
Jönnek a falubéliek, egyik a másik után, néznek jobbra néznek balra, de sehol se tűz, se hozzávaló. E még bizony bolonddá akar bennünket tenni, gondolja mindegyik. De hozza a fiu az asztalkát és «adj enni asztalkám,» aj, az a sok szép étel; torkig jól lakott valamennyi, maradt még a cselédségnek is. Tanakodnak a falubéliek a dolgon, hogy hogy lehetne ilyet mindennap enni. Úgy, mondja az egyik, hogy belopódzkodik egy nap Mehmedhez és addsza kezed asztalkám, vége a bolond dicsőségének.
Mit csinál ismét éhes gyomrával? Szalad az útszéli kúthoz és kezdi megint: «A fél leblebimet akarom, a fél leblebimet akarom.» Addig akarta, míg ismét felszállott hozzá az arab peri, és kérdi, hogy mi megint a baja.
«A fél leblebimet akarom, a fél leblebimet akarom.» – «Hát az asztalka?» – «Ellopták.»
Leszáll a nagyajku szellem és amint felkerűl a kútból, egy malmocska van a kezében. Oda adja ezt is a bolodnak, és azt mondja neki: «Ha jobbról csavarod, arany, ha balról csavarod, ezüst hull ki belőle.» Fogja a legény a malmot, haza viszi, csavarja jobbról, csavarja balról, hát csak dől ki belőle a temérdek kincs. Olyan gazdag ember lett belőle, hogy nem a faluba, de még a városba se lehetett volna párjára akadni.
Hogy, hogy nem, megtudja a falu népe a malmocska kincsét és addig tanakodnak, addig mesterkednek, míg a malmocskának is hűlt helye támad egy reggel. «A fél leblebimet akarom, a fél leblebimet akarom», kiáltja Mehmed a kútnak.
«Hát az asztalka, hát a malmocska?» kérdi a felszálló szellem.
«Ellopták mind a kettőt,» siránkozik nagy keservesen a féleszű.
Megint leszáll az arab és két botocskát hoz fel a kútból. Oda adja a bolondnak, és erősen a lelkére köti, hogy valahogy azt ne találja mondani: «Üssed botocskám.»
Veszi Mehmed a botot, forgatja jobbra is, balra is, de nem tudja eltalálni a módját. Ő bizony megpróbálja, és alighogy neki biztatja őket, hogy «üssed botocskám», neki az irgalmatlan két bot, és a hol csak érzik, fején, lábán, kezén, hátán hogy majd elnyúlt nagy fájdalmában. «Megállj botocskám», ime megpihen a két bot. Nagy fájdalmában is nagyot örült Mehmed, hogy kitalálta a nyitját.
Hazáig meg se áll a két bottal, hivja össze a falubélieket mind; de egy szóval sem említi, hogy mi végből. Alig egy pár óra, összekerül valamennyi és lesik nagy kiváncsisággal az uj dolgot. Jön Mehmed a két bottal és «üssed botocskám», no tett is köztük olyan kegyetlen ütést-verést, hogy alig győzték a rimánkodással. «Nem addig – biztatja őket az észre tért Mehmed – míg elő nem adjátok az asztalkát is, a malmocskát is.»
Mindenre ráállott a vérig vert falu népe, szaladnak az asztalkáért, meg a malmocskáért, és «megállj botocskám», ismét helyreállt a béke.
Veszi a peri mind a három ajándékát, megy velük a saját falujába és mert pénze is volt, meg is okosodott, ráakadt a testvérére is. Az elásott pénzt a testvérének adja, keresnek maguknak egy-egy asszonynak való lányt, megházasodnak és élik világukat. Nem volt okosabb ember a faluban mint bolond Mehmed.
Story DNA
Moral
Even the simplest or most foolish among us can achieve great things and find wisdom, often through unexpected means.
Plot Summary
Bolond Mehmed, a simple-minded younger brother, receives only a blind ox in an inheritance division. He accidentally discovers a tree filled with gold, leading to his brother burying it and their flight. Mehmed's foolishness causes the death of his mother and later his master's family, leaving him abandoned. He then encounters a peri at a well, who grants him a magical food-producing table and a gold-producing mill, both stolen by greedy villagers. Finally, Mehmed receives two magical sticks that beat anyone on command, which he uses to force the villagers to return his stolen items, ultimately becoming wise, wealthy, and reuniting with his brother.
Themes
Emotional Arc
suffering to triumph
Writing Style
Narrative Elements
Cultural Context
The story's elements (currency, food, 'peri') suggest a blend of Hungarian storytelling traditions with influences from the Ottoman Empire, which historically had a significant presence in Hungary. The 'dsámi' further reinforces this cultural blend.
Plot Beats (14)
- Two brothers, one wise and one foolish (Mehmed), divide their inheritance; Mehmed gets only a blind ox.
- Mehmed, while grazing his ox, strikes a groaning tree with an axe, revealing a hoard of gold.
- Mehmed fills sacks with gold, astonishing his brother; the gold's discovery by neighbors forces them to bury it and flee.
- Mehmed, sent back to lock the door, accidentally kills his mother by washing her with boiling water, then carries the door with him.
- The brothers hide from horsemen in a tree; Mehmed's antics (dropping gold, then the door) scare the horsemen away.
- The wise brother abandons Mehmed, who then wanders until he finds work with a short man.
- Mehmed's foolishness leads to the death of his master's livestock, child, and wife, and he is abandoned again.
- Mehmed finds a half-pea, drops it in a well, and demands its return, summoning a large-lipped peri.
- The peri gives Mehmed a magical table that produces food, which the villagers steal after enjoying its bounty.
- Mehmed returns to the well, demands his pea, and the peri gives him a magical mill that produces gold and silver, which the villagers also steal.
- Mehmed returns to the well a third time, and the peri gives him two magical sticks, warning him not to say 'Hit them, my sticks!'
- Mehmed accidentally activates the sticks on himself, discovering their power and how to stop them.
- Mehmed gathers the villagers, commands the sticks to beat them until they return his stolen table and mill.
- Mehmed returns all three magical items to the peri, becomes wise and wealthy, finds his brother, and they both marry and live happily.
Characters
Bolond Mehmed
A young man of average height and build, with a somewhat disheveled appearance due to his simple lifestyle and lack of concern for social norms. His movements are often impulsive and unpredictable.
Attire: Simple, worn peasant clothing typical of a Hungarian village in an unspecified historical period, likely consisting of a loose-fitting linen shirt, rough woolen trousers, and perhaps a simple vest. His clothes are practical but show signs of wear and tear, reflecting his poverty and later his indifference to wealth.
Wants: Initially, to simply exist and follow his impulses. Later, to recover his lost magical items and perhaps to prove his own version of 'wisdom' or justice.
Flaw: His literal interpretation of agreements and his general lack of common sense, which leads him to commit extreme acts without understanding their full implications.
Starts as a naive fool, causing chaos unintentionally. He gains wealth and then loses it, learning to use the magical items effectively to reclaim what is his. He ends the story as a wealthy and 'wise' man, having learned to apply his unique logic to his advantage, and even finds his brother and marries.
Naive, literal-minded, impulsive, persistent, surprisingly cunning (when it benefits him). He is not intentionally malicious but his actions, driven by his 'foolishness,' often have severe consequences for others.
Mehmed's Older Brother
A man of average height and build, slightly older and more world-weary than his brother. He carries himself with a cautious, somewhat calculating air.
Attire: Practical, sturdy peasant clothing, perhaps a slightly better quality than Mehmed's, indicating his more 'sensible' nature. Likely a dark linen tunic, sturdy trousers, and a simple leather belt.
Wants: To gain wealth and security, and to distance himself from his 'foolish' brother.
Flaw: His greed and fear, which lead him to abandon his home and later to be easily intimidated by Mehmed's magical sticks.
Starts by trying to exploit Mehmed's foolishness, then becomes terrified of him and flees. He is eventually reconciled with Mehmed after Mehmed becomes wealthy and 'wise'.
Shrewd, cautious, greedy, easily frightened, exasperated. He tries to outwit Mehmed but is ultimately outmaneuvered by his brother's unpredictable nature.
The Mother
An elderly woman, likely frail from a life of poverty and hard work. Her body shows the signs of age and hardship.
Attire: Simple, worn peasant dress made of coarse linen or wool, perhaps a dark apron over it. Her clothing would be practical and modest, reflecting her humble status.
Wants: To survive and care for her sons, though her agency is limited.
Flaw: Her physical frailty and inability to assert herself, making her a victim of Mehmed's foolishness.
She is a static character, serving as a victim of Mehmed's literal-mindedness.
Resigned, long-suffering, quiet. She does not speak in the story, only endures.
The Short Man (Mehmed's Master)
A man of short stature, as his name implies, with a nervous or easily startled demeanor. He is likely thin, reflecting his peasant status.
Attire: Simple, practical peasant clothing, perhaps a tunic and trousers, but likely well-worn. His clothes would be functional for village life.
Wants: To find a servant for his household, to protect his family and possessions.
Flaw: His fear and his literal adherence to the dangerous agreement he made with Mehmed.
Starts as a desperate man seeking help, becomes a victim of Mehmed's foolishness, losing his family and possessions, and is ultimately killed by Mehmed.
Desperate, easily intimidated, somewhat opportunistic, fearful. He is willing to make a dangerous agreement out of need but quickly regrets it.
The Peri (Arab Spirit)
A colossal, awe-inspiring spirit emerging from a well. Its most striking feature is its immense lips, one sweeping the earth and the other the sky, indicating its vast size and power.
Attire: No clothing is mentioned, suggesting an ethereal or elemental form, perhaps wreathed in mist or light from the well.
Wants: To respond to the persistent call from the well and grant wishes, as per its magical nature.
Flaw: Bound by the rules of its magic, it must respond to Mehmed's persistent demands.
A static character that serves as the magical enabler for Mehmed's journey.
Powerful, patient, literal-minded (in granting wishes), somewhat resigned to Mehmed's repeated demands. It fulfills its role as a magical grantor without emotion.
Locations
The Brothers' Farmstead
A rural setting with two stables, one new and sturdy, the other old and decaying. Implied presence of fields for grazing livestock.
Mood: Initially humble and poor, later becomes a place of hidden wealth and conflict.
The initial division of property, Mehmed's departure with the blind ox, and later, the discovery of the gold and its burial.
The Roadside with the Ancient Tree
A winding path or road, flanked by a very large, old tree with thick, groaning branches. The tree is a magical element, concealing gold.
Mood: Mysterious, initially ordinary, then magical and revealing.
Mehmed's first encounter with the groaning tree, his discovery of the gold, and his subsequent return with his brother to collect more.
The Roadside Well
A simple well located by the side of a road, where Mehmed drops half a roasted chickpea. This well serves as a portal to the Arabian peri.
Mood: Initially mundane, then becomes a gateway to the supernatural and magical.
Mehmed's repeated visits to the well to retrieve his lost chickpea, leading to his encounters with the peri and receiving magical gifts.
The Village Mosque (Dsámi)
A mosque (dsámi) in a village, serving as a public gathering place and a point of entry for Mehmed into the community.
Mood: Initially a place of refuge and charity, later a setting for Mehmed's chaotic interactions.
Mehmed's arrival in the village, where he begs for alms and is recruited as a servant by a short man.