Az Arany Trombita
by Ferenc Herczeg · from Mesék
Adapted Version
It was Christmas Eve. Jóska was a small boy. He felt very, very cold. He sold papers on the street. Snow fell on his thin coat.
A kind man walked by. He stopped and looked at Jóska. He gave Jóska a shiny coin. "Have a good Christmas!" he said. Jóska smiled at the kind man.
Jóska's guardian waited for him. She took the shiny coin. She put it in her pocket. She gave Jóska one small coin. "Buy something for yourself," she said. Then she walked away.
Jóska looked in shop windows. He wanted a trumpet so much. He dreamed of a pretty trumpet. But he held his small coin. He would find the right one.
Jóska went back to the church. He sat on the cold steps. He was so very cold. A kind lady sat near him. She held a little baby.
The kind lady looked sad. Jóska looked at his small coin. It was warm in his hand. He gave it to the lady. He wanted to help her.
The kind lady smiled at him. "Jóska, come with me," she said. Her voice was soft and sweet. She was a very special lady. The baby smiled at Jóska too.
The church doors opened wide. They walked into a magic land. Trees with lights stood everywhere. The trees sparkled and glowed. It was so beautiful.
They came to a small tree. It stood alone in the snow. One gift hung on it. It was a golden trumpet. It shined in the soft light.
"This is for you," she said. "It is a magic trumpet. Make a wish and blow it." Jóska held the golden trumpet. His eyes grew very wide.
He wished to be warm always. He wished to be happy always. He wished to never be sad. He held the trumpet to his lips. He was ready.
Jóska blew the golden trumpet. It made a beautiful sound. The special lady kissed his head. Warm feelings filled his body. He felt so very happy.
Jóska slept very peacefully now. He was warm and happy forever. He held his small coin tight. A soft smile was on his face. He would never be cold again.
Original Story
Az arany trombita
Már alkonyodott, de az utcai lámpákat még nem gyujtották meg. A kihalt, keskeny Boldogasszony-utca szürkületén egy férfi ment végig. Talpig érő bundát viselt, amelynek két szárnya lábszárát csapkodta és égő szivart tartott a fogai között.
A Boldogasszony kis temploma előtt egy fiúcska toppant eléje és ujságlapot kínált neki. Valami elkésett kis rikkancs-gyerek volt. Vékonyan öltözött, vézna fiúcska. A paraszti ruháján látszott, hogy valamelyik felvidéki faluból szakadt ide a nagyvárosba. Kopott báránybőrsüvegét a fülére húzta és annyira didergett, hogy valóságos rezgős-táncot járt a kövezeten.
A férfi bosszusan morgott valamit és tovább sietett. A templom ajtaja előtt megemelte a süvegét és ekkor megint hallotta maga mellett a gyerek cipőjének kopogását.
Most megállott és pénzt vett ki a zsebéből. Egy ideig keresgélt a krajcárok között, de aztán hirtelen meggondolta magát és egy ezüstforintost adott a fiúnak…
– Nesze, legyen neked is jó karácsonyod!
A kis fiú szinte ijedten nézte a forintot, majd sarkon fordult és szó nélkül szaladni kezdett. A Boldogasszony-utca tulsó végében, az ezer lámpa fényében ragyogó nagykörút sarkán, kövér öreg asszony várta.
– Kaptál valamit, Jóska? – kérdezte.
A gyerek szó nélkül odaadta az ezüst forintot. Az öreg asszony örömében hangosan elkacagta magát, aztán eltette a pénzt, kezén fogta a gyereket és megindult vele a távoli külváros felé. Oly sebesen ment, hogy a fiú csak futva tarthatott vele lépést. Egy pálinkamérés ajtaja előtt megállott az asszony. Láthatólag habozott, hogy bemenjen-e vagy nem. A habozása hamar véget ért. Egy krajcárt adott a kis Jóskának és így szólt hozzá:
– Ez a tiéd. Vehetsz magadnak, amit akarsz. Aztán várj meg a rendes helyen, a Boldogasszony-utcában. Félóra mulva érted megyek és adok vacsorát is.
Azzal magára hagyta a gyereket és bement a boltba. Jóska egy ideig utána nézett a jégvirágos ablakon át, majd lassan megindult a Boldogasszony-utca felé. Útközben meg-megállott egy boltkirakat előtt és azon tanakodott, hogy mit vegyen a krajcárjáért. Legszívesebben trombitát vett volna. Ilyenre fájt a foga, amióta eszét tudta. Azonban a trombiták, amelyeket egyik-másik kirakatban látott, nem voltak elég szépek. Jóska okos kis ember volt és tudta, hogy holnap is lesz nap…
A Boldogasszony templomának sötét kapuja előtt megint jó ideig járta a didergő táncot. Mikor már nagyon elfáradt, leült a kapu lépcsőjére. A nagy hópelyheket nézte, amelyek hullani kezdtek. Álmos szeme előtt mind nagyobb pelyhek röpködtek; egyik-másik akkora is volt már, mint a papirsárkány.
Egyszerre azon vette észre magát, hogy nincs egyedül. A legfelsőbb lépcsőn egy koldusasszony ült, kis gyermekkel az ölében. Mikor Jóska a koldusasszony felé fordult, az könyörögve kinyujtotta a kezét. És Jóska a krajcárkáját, amely már egészen meleg volt a keze szorításától, beletette a koldusasszony tenyerébe. Azután fölkelt és el akart szaladni, mert szégyelte a tulajdon nagylelküségét.
A koldusasszony azonban a nevén szólította:
– Jóska!
A hangja olyan szeliden és édesen zengett, mint a hárfa. A fiú most már megismerte. Maga a Boldogasszony volt. A gyermek pedig, amelyet a karján tartott, a kis Jézus. A Boldogasszony mosolyogva tekintett a rikkancsra és a kis Jézus is mosolygott rá.
– Jóska, gyere velem! – szólt a Boldogasszony.
A templom kapujának mind a két szárnya megnyílott előttük. Odabenn ezer gyertya égett. A két padsor között komolyarcu, fehérruhás, szép angyal-ifjak állottak sorfalat. Mikor a Boldogasszony, a kis Jézust a karján víve, Jóskát pedig a kezén vezetve, végighaladt a sorukon, valamennyien olyan mélyen meghajoltak, mint a minisztráns-gyerekek a szentség előtt. A kis fiú boldog alázatossággal tipegett a Szűzanya oldalán. Egyébként azonban nagyon fázott; a templomban dermesztő hideg volt és a szent asszony keze is olyan volt, mint a jégcsap.
Az oltárhoz értek. Az aranykeretben, hol különben a Boldogasszony képe szokott ragyogni, most ezüstpántos ajtó volt. Ez az ajtó is megnyílott előttük és ekkor kiléptek a templomból a szabad ég alá.
A Boldogasszony nem szólt Jóskához, csak vezette magával és olykor szeliden lemosolygott reá. A kis fiú meg persze nem mert szólani. Házat sehol se látott. Egy behavazott úton jártak, melyet jobbról-balról hosszú dombok szegélyeztek. A vidék egészen olyan volt, mint Jóska szülőföldje. A fehér dombok fölött tisztán világított a telihold. Olykor egy-egy farkas-családdal találkoztak és az ordasok alázatosan lekonyították fejüket-fülüket a vándorok előtt. Előttük nesztelen szárnyon baglyok szállottak, olyan sietve, mintha valakinek hírt akarnának vinni a Boldogasszony érkezéséről.
Végül valami piros világosságot láttak a dombon. Egy karácsonyfa volt, mely magában tündöklött a havas pusztaságban. Száz gyertya égett rajta és az ágai csak úgy hajladoztak a sok tarka drágaság súlya alatt. Távolabb még néhány karácsonyfa fénylett, aztán mindig több.
Fölértek a dombra és ekkor megállottak egy pillanatra.
– Ez a karácsonyfaerdő! – mondta halkan a Boldogasszony.
Alattuk, a meddig a szemük elért, hatalmas rengeteg terült el, csupa tündöklő karácsonyfából. Az erdő szélén kisebb fák állottak, beljebb hatalmas faóriások. A millió égő viaszgyertyácska fényétől piros volt az égboltozat is. A fák a tövüktől a csúcsukig ragyogtak az arany- és ezüst-ékességtől. Óriás gyémánt-csillagok, amelyek a gallyakon himbálóztak, ezerszeresen visszaverték a különben is szemkápráztató fényességet. Annyi tarka édesség volt rajtuk, mintha napokon át hó helyett cukorsüteményt ontottak volna a felhők. És annyi és oly sokféle kimondhatatlanul szép és kedves gyerekjáték, hogy a kis Jóskának elállott a szíve-verése.
Útjuk a karácsonyfaerdőn át vezetett. Jóska nagyon fázott és a nagy fáradságtól már alig tudta emelni a lábát. Erősen megkapaszkodott a Boldogasszony jéghideg kezében és káprázó szemét le-lehunyva, vezettette magát előre. Egyre hallotta az égő viaszgyertyák halk sercegését és érezte a megpörkölt fenyőgally édes illatát.
Nagysokára a tüzes erdőben egy kerek tisztásra értek. A tisztás közepén magános kis karácsonyfa állott. Egyetlen ajándék függött csak rajta: egy arany trombita.
– Ez a tiéd, – mondta a Szűzanya. – Ilyen trombitája egy gyereknek sincsen. Kívánj magadnak valamit, aztán fújj bele. Bármit kívánsz is, minden meglesz.
Jóska dermedt ujjacskáit kinyujtotta a trombita után. A trombita is jéghideg volt. Gondolkozni kezdett. Mit kívánhatna még, ha már van trombitája? Aztán eszébe jutott, hogy mi volna neki jó.
– Azt szeretném, hogy ne fázzak többet. És hogy ne legyek éhes soha. És hogy a néném ne verjen meg, ha kevés pénzt viszek neki.
– Fújd meg a trombitát és minden úgy lesz, – szólt mosolyogva a Szűzanya.
Jóska megfújta az arany-trombitát… Trara, trara! Oly szépen szólt, hogy hallgatni is gyönyörűség volt. A Boldogasszony ekkor lehajolt és az ajkával megérintette Jóska homlokát. A tüzes erdő lángot vetett és Jóska minden tagjában édes melegség zsibongott, a szívét pedig mámoros boldogság járta át. Most már érezte, hogy nem lesz többé semmi baja.
*
A Boldogasszony-templomának sekrestyése, miután az éjféli misére kinyitotta a templom kapuját, elszaladt a nagykőrút sarkáig és ott megszólította a rendőrt:
– Biztos úr, egy kis fiú fekszik a templom küszöbén. Azt hiszem, hogy megfagyott. Ujságárus gyerek. Ismerem, mert mindig ott lappangott a templom körül.
– Meghalt? – kérdezte a rendőr.
– Meg. Egy krajcárt szorongat a kezében.
A rendőr nem válaszolt semmit, hanem bement a sarki kávéházba, hogy a mentőknek telefonáljon.
Story DNA
Moral
True generosity, even in poverty, is recognized and rewarded by higher powers, bringing peace and fulfillment.
Plot Summary
On a cold Christmas Eve, a poor newsboy named Jóska is given a silver coin, which his guardian takes, leaving him only a single penny. He encounters a beggar woman with a child and, despite his own needs, gives her his last coin. The beggar reveals herself as the Blessed Virgin Mary, who takes Jóska on a magical journey through a wondrous Christmas tree forest. There, she gives him a golden trumpet that grants wishes. Jóska wishes to never be cold, hungry, or beaten again, blows the trumpet, and feels immense warmth and happiness. He is later found dead on the church steps, having found eternal peace.
Themes
Emotional Arc
suffering to triumph
Writing Style
Narrative Elements
Cultural Context
Ferenc Herczeg was a prominent Hungarian writer. This story reflects common themes of poverty and Christian charity prevalent in 19th-early 20th century Hungarian literature, often with a sentimental or moralistic tone.
Plot Beats (12)
- A wealthy man encounters Jóska, a freezing newsboy, on Christmas Eve and gives him an silver coin.
- Jóska's guardian, an old woman, takes the silver coin but gives him a single krajcár for himself.
- Jóska wanders, contemplating what to buy with his krajcár, dreaming of a beautiful trumpet.
- He returns to the church steps, shivering, and encounters a beggar woman with a child.
- Despite his own need, Jóska gives his last krajcár to the beggar woman.
- The beggar woman reveals herself as the Blessed Virgin Mary, and the child as Jesus, and invites Jóska into the church, which opens into a magical, snowy landscape.
- They journey through a wondrous Christmas tree forest, filled with countless sparkling trees and gifts.
- They arrive at a clearing where a single small Christmas tree holds a golden trumpet.
- The Blessed Virgin offers Jóska the trumpet, telling him it will grant any wish.
- Jóska wishes to never be cold, hungry, or beaten again.
- He blows the trumpet, feels immense warmth and happiness, and the Blessed Virgin kisses his forehead.
- The sacristan finds Jóska's body on the church steps, frozen but peaceful, clutching his krajcár.
Characters
Jóska
A thin, scrawny boy, appearing small for his age, with a slight build. He shivers constantly from the cold, indicating a lack of proper nourishment and warmth.
Attire: Wears thin, worn peasant clothes, suggesting he comes from a rural village in Upper Hungary (Felvidék). His attire is insufficient for the cold city streets, contributing to his constant shivering. The lambskin cap is his only notable piece of clothing.
Wants: To survive the harsh city life, to earn enough money for his grandmother, and to possess a trumpet.
Flaw: His extreme poverty and vulnerability to the elements and his grandmother's harshness.
Starts as a freezing, hungry, and exploited child. Through an act of selfless generosity, he experiences a miraculous, dream-like journey where his deepest desires (warmth, food, freedom from abuse) are granted, culminating in a peaceful death, free from suffering.
Generous (gives his only coin to a beggar), resilient (endures cold and hunger), observant (notices details in shop windows), hopeful (dreams of a trumpet), humble (feels ashamed of his own generosity).
The Man in the Fur Coat
A man of average height and build, dressed in a long, floor-length fur coat that flaps around his calves as he walks. He holds a lit cigar between his teeth.
Attire: A luxurious, floor-length fur coat, indicating wealth and status. The specific type of fur is not mentioned, but it would be dark and heavy, suitable for winter. He wears a hat or cap, which he lifts when passing the church.
Wants: To go about his business, likely returning home or to an engagement, and to avoid bothersome interruptions.
Flaw: His initial gruffness and impatience.
A minor character who acts as a catalyst for Jóska's journey by providing him with a significant sum of money.
Initially annoyed and impatient, but capable of unexpected generosity (gives an silver forint).
Jóska's Grandmother
A stout, elderly woman, likely with a weathered face from a life of hardship. Her build suggests a robust, perhaps imposing presence.
Attire: Wears practical, heavy clothing suitable for an elderly peasant woman in a city, likely dark and well-worn. No specific details are given, but it would be modest and functional for the cold.
Wants: To survive and acquire money, likely for alcohol and basic necessities. She wants Jóska to bring her money.
Flaw: Her harshness towards Jóska and her struggle with alcohol.
Remains unchanged, representing the harsh realities Jóska escapes in his dream-like journey.
Demanding, somewhat harsh (threatens Jóska with beatings), opportunistic (takes Jóska's money), but also provides for him (promises dinner). She struggles with temptation (the pálinka shop).
The Blessed Virgin Mary (Boldogasszony)
Appears as a beggar woman, then transforms into the Blessed Virgin Mary. She is described as beautiful and serene, holding the infant Jesus. Her hand is 'cold as an icicle' in the dream sequence.
Attire: Initially appears as a beggar woman, then in the dream, she is described as the 'Holy Woman', implying traditional Marian attire: a flowing, perhaps white or blue gown, possibly with a veil.
Wants: To offer solace, comfort, and a miraculous escape from suffering to the deserving Jóska.
Flaw: None, as she is a divine figure.
Appears to Jóska in his moment of greatest need, guiding him through a miraculous journey and granting his final wishes, leading to his peaceful passing.
Gentle, sweet-voiced, compassionate, benevolent, and divine. She embodies unconditional love and generosity.
The Infant Jesus
A small infant, held in the arms of the Blessed Virgin Mary.
Attire: Likely swaddled in simple, clean cloths, as typically depicted in religious art.
Wants: To accompany his mother and be a symbol of divine grace and hope.
Flaw: None, as he is a divine figure.
Remains a constant, symbolic presence throughout Jóska's dream.
Innocent, benevolent, and smiling.
Locations
Boldogasszony Street (Our Lady Street)
A deserted, narrow street in the city, shrouded in twilight. The cobblestone pavement is cold, and large snowflakes begin to fall, accumulating on the ground. Street lamps are not yet lit, but the distant Great Boulevard glows with a thousand lights.
Mood: Bleak, desolate, cold, lonely, slightly mysterious as night falls.
Jóska sells newspapers, receives a silver coin, gives his last coin to a beggar, and eventually falls asleep on the church steps.
Steps of the Boldogasszony Church
The stone steps leading up to the dark, heavy wooden gate of the Boldogasszony (Our Lady) church. Snowflakes accumulate on the steps. Jóska sits here, shivering, before encountering the Virgin Mary.
Mood: Desolate, cold, humble, a place of waiting and eventual spiritual encounter.
Jóska, exhausted and freezing, sits on the steps, gives his last coin to a beggar, and then encounters the Virgin Mary and the Christ Child.
Inside the Boldogasszony Church
A vast, freezing cold church interior. A thousand candles burn, illuminating rows of serious-faced, white-robed angel-youths standing in formation between the pews. The altar features an silver-banded door where the image of the Virgin Mary usually shines.
Mood: Sacred, awe-inspiring, majestic, yet paradoxically cold and ethereal.
The Virgin Mary leads Jóska through the church, where angels bow before them, before exiting through a miraculous door at the altar.
Snow-covered Countryside (Jóska's Homeland)
A snow-covered road flanked by long, white hills, reminiscent of Jóska's homeland in the Highlands (Felvidék). The full moon shines brightly overhead. Wolf families are encountered, bowing humbly.
Mood: Serene, mystical, wild, ancient, with a sense of profound peace and natural reverence.
The Virgin Mary leads Jóska through this familiar yet magical landscape towards the Christmas tree forest.
Christmas Tree Forest
An immense, glowing forest of countless Christmas trees, stretching as far as the eye can see. Smaller trees line the edge, while giant tree-oaks stand deeper within. Millions of burning wax candles illuminate the entire sky in red. The trees are laden with gold and silver ornaments, giant diamond stars, and countless colorful sweets and beautiful children's toys.
Mood: Overwhelmingly magical, dazzling, warm, sweet, filled with wonder and childhood dreams.
Jóska is led through this wondrous forest, culminating in the discovery of his golden trumpet.